Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a tengerimalac fajtái

2010.02.05
1. Fajták: Ezek olyan egységes típusok, amelyeknél a szőr minősége, hossza és növekedési iránya a mérvadó az egyéb jellegzetességek (fejforma, fülek, törzs stb.) mellett; 2. Színek, színváltozatok: Egy adott fajta szőrének színe, színváltozatok esetén egyes színek aránya, elhelyezkedése és kiterjedése is pontosan meghatározott Rövidszőrűek: E tengerimalac-fajtákra jellemző, hogy szőrük a test minden részén egyenletesen rövid, tömött és fényes. egyszínűek (self): - fekete (Self Black); - csokoládébarna (Self Chocolate); - lila (Self Lilac); - bézs (Self Beige); - kék (Self Blue, vagy más néven Self Grey); - kávébarna (Self Coffe); - vörös (Self Red); - arany (Self Golden); - sötét szemű arany (Self Dark-Eyed Golden); - sáfrány (Self Saffron); - sárga (Self Buff); - krém (Self Crem); - fehér (Self White); - sötét szemű fehér (Self Dark-Eyed White); különböző színváltozatok: Rövidszőrű rozettások: Abesszin (Abyssinian): Szőre rövid és durva. Testén forgók találhatók, mindkét oldalon szimmetrikusan elhelyezve. Az Abesszin tengerimalac szőre durva, és a rozetták miatt összeborzoltnak tűnik. E fajtáról részletesebb leírást itt találsz. Amerikai, bóbitás (American Crested): Szőre kétszínű, teste színes, a fejtetőn lévő rozetta pedig kötelezően fehér. Angol, bóbitás (English Crested): Egyszínű, a fejtetőn lévő rozetta a testével azonos színű. Egyéb fajták: Rex: Rövidszőrű tengerimalac. Szőre göndör, rozetták nélküli, a test minden részén egyenlő hosszúságú, tömött, tapintásra kissé durva, de ugyanakkor ruganyos. Az újszülött rex szőre a kisbárány bundájához hasonló, puha és kellemes tapintású. Mivel e speciális szőrminoségért nem egyetlen gén felelős, a látszólag hasonló szőrű, de genetikailag merőben más fajtákat megkülönböztető névvel illetik: egyik ilyen az európai rex, amely Angliában jelent meg először, a másik pedig az amerikai rex(mint neve is jelzi, az Egyesült Államokban jelent meg), ez US Teddy néven ismert. Svédországban is található a rexhez hasonló szőrű tengerimalac-fajta, ezt Curlynek nevezik, és Stockholmban jelent meg először. Egy másik hasonló szőrminőségű a svájci rex, mely CH Teddy, Swiss Teddy néven ismert. Ez félhosszú szőrű tengerimalac. Sheltie: (az Egyesült Államokban Silkie a neve): Szőre hosszú, dús és rozetták nélküli. Sörénye hátrafele nő, így nem fedi a fejet. Az oldalakon lévő szőr egyenletesen hosszú, az uszálya pedig még ennél is hosszabb. Szőrén nem lehet választék. Speciális gondozás mellett a szőre igen hosszúra megnő. Koronás (Coronet): Hosszúszőrű bóbitás tengerimalac. Egy Sheltie és egy Bóbitás (Crested) kereszteződéséből származik, szőre a Sheltiehez hasonló, azzal a különbséggel, hogy a fejtetőn egy rozetta található. Perui: (Peruvian): Szőre hosszú és selymes. Fején a szőr előrelógó, a faron pedig két rozetta található. A sörényt alkotó szőr a vállakból indul ki, és egyenletesen fedi a fejet. Az oldalán és a vállán lévő szőrzet valóságos függönyt alkot teste körül, és sehol sem hézagos. Uszályát a faron megfelelően elhelyezkedő forgók teszik sűrűvé. Speciális gondozás mellett szőre igen hosszúra nőhet. Texel: A Rex és a Sheltie kereszteződéséből származik. Szőre hosszú, dús és bodros, tapintásra puha és ruganyos. Az oldalakon lévő szőr egyenletesen hosszú, uszálya pedig ennél is hosszabb. Szőrén a középső választék jól látható. Merino: A Texel és a Koronás kereszteződéséből származik. Szőre hosszú és hullámos, a fejtetőn egy rozetta található. Alpaka: (Alpaca): A texel és a perui kereszteződéséből származik. Szőre a rexéhez hasonló, csak éppen hosszú. Az Alpaka fején a szőr előrelógó, a faron két rozetta található. Angóra: A peruihoz hasonló, de ennél több (nem pontosan meghatározott) rozettával rendelkező, hosszúszőrű, normál szőrminőségű tengerimalac. Mohair: Az Alpakához hasonló, de ennél több (nem pontosan meghatározott) rozettával rendelkező, hosszúszőrű, rexoid szőrminőségű tengerimalac. Mondhatjuk úgy is, hogy a Mohair az Angóra göndörszőrű változata. Lunkarya, a „svéd texel”: Az első Lunkarya példányok Stockholm egyik állatkereskedésében véletlenül megjelent/felfedezett új fajta, a Curly (ez a rexhez és teddyhez hasonló fajta, szőre azonban durvább és erőteljesebb, annyira, hogy a fésülés során is ruganyos marad) és a perui kereszteződése során keletkeztek. Lunkarya fajták: - perui lunkarya - egy-egy rozetta található a far két oldalán; - sheltie lunkarya - nincsenek rozettái, a szőrzete normál irányban nő; - koronás lunkarya - a fejtetőn egy rozetta található, a szőrzete normál irányban nő; Megjegyzés: Az Abesszin, Rex, Sheltie, Koronás, Perui, Texel, Merino, Alpaka, Angóra, Mohair és Lunkarya szőre nincs színhez kötve. Színváltozatok (non-self): Ebben a kategóriában a színek eloszlása a meghatározó. A hivatalos elnevezés szerint az egynél több színűeket a következőképpen osztályozzuk: Aguti (Agouti): Az arany-aguti (Golden Agouti) szín a tengerimalacok vad színe, a Cavia porcellus vad őse is ilyen színű volt. Minden egyes szőrszál terminális vagy szubterminális sávja vörös, a fennmaradó rész pedig fekete, a hasán lévő szőrszálakat leszámítva, melyek egyszínűek, vörösek. Elmondhatjuk tehát, hogy az arany-aguti szín minden egyes szőrszálon úgy jelentkezik (a hason lévő szőrszálakat leszámítva), hogy a szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv fekete, kívül pedig vörös, vagy jelentkezhet úgy is (legtöbbször ilyen), hogy a szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv fekete, majd egy keskenyebb, vörös sáv következik, s közvetlenül a végén a szőrszál ismét fekete. Az ezüst-aguti (Silver Agouti) tengerimalacnál a színeződés az arany-agutihoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a szőrszálakon lévő vörös színű sávot a fehér váltja fel (a vörös szín fehérre hígul), s a hasán a szőrszálak a fenti szabálynak megfelelően egyszínűek, fehérek. A gén (crcr allélpár), amely a vöröset fehérre hígítja, a fekete pigmentre is hatással van, így az sötét szépia színű lesz (vagyis mélyszürke színű). Fahéj-aguti (Cinnamon Agouti): A szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv barna (csokoládé színű), majd egy keskenyebb, fehér sáv következik, s közvetlenül a végén a szőrszál ismét barna (csokoládé színű). A hasán a szőrszálak egyszínűek, fehérek. Mondhatjuk azt is, hogy a fahéj aguti tengerimalac az ezüst-aguti „csokoládé változata” (bb allélpár). Lazac-aguti (Salmon-aguti): a szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv lila, majd egy keskenyebb, arany (golden) sáv következik, s közvetlenül a végén a szőrszál ismét lila. A hasán a szőrszálak aranyszínűek. Krém-aguti (Creme Agouti): A szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv barna (csokoládé színű), majd egy keskenyebb, krémszínű sáv következik, s közvetlenül a végén a szőrszál ismét barna. A hasán a szőrszálak egyszínűek (krém). A felsoroltakon kívül még számos színkombináció lehetséges. Egységes aguti, szolid-aguti (Solid Agouti): Az agutihoz hasonló, ettől csak abban tér el, hogy az egységes agutinak a teljes testfelületén, vagyis a hasán is kétszínűek, sávozottak a szőrszálak. A színkombinációk az agutihoz hasonlók, azonban az egységes kifejezést mindig meg kell említeni. Argente: A szőrszálakon a színezés az agutival megegyező sávelosztásban jelentkezik. A különböző argente színek is az arany-aguti szín módosulásai, ennek bizonyos hígított változatai. Röviden fogalmazva - az argente az aguti vörös szemű változata. Néhány argente változat (nem teljes felsorolás, nagyon sok színkombináció lehetséges): Arany-argente (Golden Argente): A fekete szín hígul, minden egyes szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv barna, a következő, kissé keskenyebb sáv vörös, majd a végén a szőrszál ismét barna. A hasán a szőrszálak vörösek. Lila-fehér-argente (Lilac White Argente): A szőrszál test felé eső részén egy szélesebb sáv lila, majd egy keskenyebb, fehér sáv következik, s közvetlenül a végén a szőrszál ismét lila. A hasán a szőrszálak egyszínuek (fehér). Palakék-fehér-argente (Slate-blue White Argente): Egészen különleges szín, a P lokusz pr (egyes szakirodalomban pg allélként is jelölik) allélja a fekete pigmentet szürkés színűre hígítja, s így e szín kissé kékesnek tűnik. A szem vörös, minden egyes szőrszál test felé eső része és a vége ilyen palakék színű, a közte lévő keskenyebb sáv pedig fehér. A hasán a szőrszálak egyszínűek, fehérek. Cser (Tan): a testfelületen a tengerimalac szőre fekete színű vagy e sornak valamelyik árnyalatát mutatja, a hasi oldalon pedig vörös vagy e sornak egyik színe. A hason lévő szín a fülek belső oldalán, és a fülek, az orrlyukak és a szemek körül is megjelenik, és ilyen színű sáv húzódik végig kétoldalt az álltól kiindulva a szájzugokig. A cser színváltozatoknál is ugyanazok a színkombinációk találhatók meg, mint az aguti és argente tengerimalacoknál. Teknőctarka (Tortoiseshell): Szőre kétszínű, vörös és fekete. A színek váltakozva, foltokban jelennek meg. Ezek nagysága és elhelyeződése nem megszabott, viszont fontos, hogy jól elkülönüljenek egymástól. Kiváló teknőctarka akkor, ha a színek a test két oldalán úgy váltakoznak, mintha a tengerimalac testének teljes hosszán, a hátgerince mentén, egy képzeletbeli vonal futna végig. Brindle: A teknőctarkához hasonló, a különbség, sok kis módosító gén hatása miatt, csak a színek elrendeződésében nyilvánul meg. A Brindle tengerimalac teljes testfelületén, tehát a fején és végtagokon is, a fekete és vörös szín egyenletes keveredése a kívánatos - a márványos törzséhez hasonló keveredés. Japán (Japanese): A Brindlehez hasonló, eltérés, sok kis módosító gén hatása miatt, itt is csak a színek elrendeződésében van. A japán tengerimalacnál a vörös és fekete színek csíkokban jelennek meg. Mindkét változat (brindle, japán) a teknőctarkák kategóriájába tartozik. Bikolor (Bicolour): A bikolor tengerimalac szőrén két szín található, ezek közül egyik sem lehet fehér (!), továbbá nem lehet vörös és fekete, mert ezek az előbb felsorolt teknőctarka kategóriába tartoznak. Bikolornak nevezhető, ha szőrén a vörös és/vagy fekete szín hígított változatai jelennek meg, vagy a fekete szín helyett valamilyen aguti szín van. Teknőctarka és fehér (Tortoiseshell and white): Mint neve is jelzi, szőrén a vörös és fekete szín mellett a fehér is megjelenik, s kiválónak számít, ha az egymástól jól elkülönülő színek a test két oldalán úgy váltakoznak, hogy ezek egy képzeletbeli vonalat képeznek a tengerimalac testének teljes hosszán, a hátgerince mentén. Trikolor (Tricolour): Szőrén három szín található, ezek közül az egyik fehér. Nem lehet vörös és fekete fehérrel, mert ez a „teknőctarka és fehér” kategória. Trikolornak számít, ha a fehér szín mellett szőrén a vörös és/vagy fekete szín hígított változatai jelennek meg, vagy a fehér mellett egyik-másik szín valamilyen aguti színnel társul (pl. trikolórnak számít a csokoládébarna-krém-fehér, aranyaguti-vörös-fehér stb.). Szarka (Magpie): Szőre fekete, fehér, és fekete-fehér mintás, vagy a fekete helyett annak hígított változatával megjelenő minta. Harlekin (Harlequin): Fekete, sárga, és fekete-sárga mintás tengerimalac. A sárga helyett annak hígított változata is megjelenhet, a tengerimalac szőre ekkor csokoládébarna, krém, és csokoládébarna-krém mintázatú. Dalmata (Dalmatian): A dalmata tengerimalac fehér színű törzsén apró színes pöttyök találhatók. Feje és végtagjai a pöttyökkel megegyező színűek, kivéve az orrán végighúzódó fehér sávot. A dalmatánál nincs kikötve, milyen színnek kell társulnia a fehér mellé, de az erőteljesebb színű, és törzsén jól elkülönülő pöttyökkel rendelkező dalmata a legmegfelelőbb. Fontos! Az Rsrs (egyesek Rnrn-nek jelölik) allélpár esetében az Rs allél felelős a dalmata és márványos megjelenítésért, a gén egy mutáció során jött létre és az S lokusz „márványos faktorának” is nevezik. Mivel az RsRs allélpár letális gén, dalmatát dalmatával sosem szabad pároztatni. Ha dalmatát (Rsrs) egyszínű tengerimalaccal (rsrs) párosítunk, az utód nem lesz homozigóta domináns, vagyis nem lesz torzszülött. A letális gént hordozó egyedek általában fehér színűek, szemük kicsi, vagy egyáltalán nincs szemük. Az egyszínű (nem fehér) tengerimalac színe befolyásolja a fej, a végtagok és a pöttyök színét, ezért pl. fekete dalmatát célszerűbb fekete egyszínűvel párosítani, csokoládé dalmatát csokoládé egyszínűvel stb. Márványos (Roan): A dalmatához hasonló (Rsrs allélpár), azzal a különbséggel, hogy a törzsén a fehér és színes szőrszálak egyenletesen keverednek. Feje és végtagjai színesek. A márványozottságért az Rs gén felelős, az allél egy mutáció eredménye. A dalmatánál leírtak a márványozottra is érvényesek! Az RsRs allélpár letális gén!) Himalája (Himalayan): Az orron, a füleken és a lábakon ún. akromelániás jegyeket viselő, fehér színű tengerimalacot himalájának nevezzük. A himalája színt okozó gének (caca allélpár, egyesek chch-ként is jelölik) a vörös színt fehérre hígítják, a feketét pedig foltok formájában az orra, fülekre és végtagokra, vagyis a „végekre” korlátozzák. Az írisz és retina pigmenthiánya miatt a szem piros színű lesz. A gének a pigmentet csak viszonylag alacsonyabb homérsékleten jelenítik meg, az akromelániás jegyek a magasabb testhőmérséklet miatt az újszülött tengerimalacokon még nem láthatók, a születést követő néhány napon belül viszont megjelennek a „végeken”. A himalája tengerimalacok akromelániás jegyei a környezeti homérséklettől függően változnak, alacsonyabb hőmérsékleten nagyobbak, magasabb hőmérsékleten (pl. nyáron) kisebbek. Holland (Dutch): A holland tengerimalac szőre kétszínű, az egyik szín mindig fehér. A fej mindkét oldala (beleértve a füleket is), a törzs hátulsó fele és a hátulsó lábak színesek. A hátsó lábakon a színezés kb. 1, 5 cm-re a karmoktól véget ér. Ez olyan hatást kelt, mintha fehér zoknit viselne. Létezik egy szőrváltozat, amelyet erős csillogása miatt szatén (Satin) szőrzetnek neveznek. E tulajdonság bármely színben és szőrtípusban megjelenhet, a szőrszálak vékonyabbak és a normál szőrzethez viszonyítva sűrűbben nőnek. A szatén tengerimalac egyes szőrszálai üregesek, szőrének csillogása ennek köszönhető. Amerika fölfedezése után az Európába került tengerimalac e kontinensen mindenütt elterjedt, alakja és nagysága a tenyésztés módja szerint változott. Küllemi szempontok alapján a tengerimalacok tenyésztése a XX. század második felében a brit szigeteken kezdődött, itt számos fajtát alakítottak ki és fejlesztettek tovább. Angliából az Egyesült Államokba, Ausztráliába, és Európa számos országába eljutottak. Egyes fajták, színvariánsok megjelenése a gondos tenyésztési program mellett véletlen genetikai változásoknak is köszönhető. Ilyen spontán mutáció eredményeként jelent meg a kopasz tengerimalac is, melynek két változatát ismerjük (részletesebb leírást itt találsz). Napjainkban is keletkeznek új fajták, a meglévők pedig folyamatosan fejlődnek igen gazdag szőr- és színváltozatok kombinációit adva. A fajtatiszta tengerimalacokat törzskönyvezik, ezek más fajtatiszta állatokhoz hasonlóan kiállításokon is szerepelnek. A fajtákat az adott ország szabványai szerint bírálják el, ez igen keveset tér el az általánosan elfogadott brit standardtól, melyet a „National Cavy Club” ad ki. A standard sehol sem állandó, időnként (általában ötévenként, vagy akkor, amikor az adott fajta állománya ezt megköveteli) újrafogalmazzák, vagy kisebb módosításokat végeznek rajta.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.