Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


betegségek

2009.07.18
Nagyon sok betegség megelőzhető néhány alapszabály betartásával. Az étvágytalanság számos betegség tünete, és igen súlyos következményekkel jár, hiszen 16-20 óra elteltével beindul egy májkárosodási folyamat (ketózis*), s így állapota egyre jobban romlik. Ha levert, és nem mutat érdeklődést az élelem iránt, állatorvos kezelésére szorul. Fontos, hogy a betegség tüneteit idejében észrevegyük. E kisállatokra jellemző, hogy megpróbálják elrejteni betegségüket, ez a viselkedés ösztönös és a túlélést szolgálja - a vadonban a beteg állatot a ragadozók hamar felfedeznék. Ha a betegség gyanúja (!) fennáll, vigyük orvoshoz, mert lehet, hogy a nyilvánvaló tünetek jóval később jelentkeznek. * A szervezetnek szüksége van szénhidrátokra (energiaforrás), ha a tengerimalac nem fogyaszt élelmet, a testében elraktározódott zsír kezd lebomlani. Fokozott zsírlebontásnál, mivel nincs elegendő cukor a zsírsavak tökéletes elégetéséhez, ezek nagyrészt ketontestként hagyják el a májat. A szervezetben felszaporodva annak vegyhatását a savas irányba tolják (a vér ph-ját csökkentik), ami súlyos következményekkel jár. Mindez a vemhességi toxikózisnál lejátszódó folyamathoz hasonló, de ebben az esetben nem annyira gyors és súlyos, ha idejében segítséget kap - állatorvosi kezelés, glükóz adagolása, fecskendő v. kiskanál segítségével történő etetés -, megmenthetjük életét. A tengerimalac - növényevő lévén - a nap legnagyobb részét rágcsálással és táplálék után való kutatással tölti, mivel a vadonban magas rosttartalmú növényeket fogyaszt, ez emésztőrendszere működését serkenti, általa a bél izommozgásai élénkebbé válnak. A bél perisztaltikus mozgása továbbítja a béltartalmat (széklet, bélgáz). Ha étvágytalan, s több idő is eltelik úgy, hogy nem fogyaszt élelmet, vagy étrendje rostokban szegény - pl. túl kevés szénát kap -, ezek a mozgások nincsenek megfelelően serkentve. Ha hiányzik az inger, a bélben pangás áll be, ez hasmenéshez, bélelzáródáshoz (ileus) és/vagy a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A tengerimalac természetes bélflóráját számos baktériumfaj alkotja. Az egészséges bélflórát védő bélbaktériumok - Gram-pozitív anaerob bélbaktériumok - dominálják, ezek megakadályozzák a patogén baktériumok (Clostridium, E. coli) elszaporodását. A normál flóra baktériumok érzékenyek, számuk különböző hatásokra (ilyen a stressz, a nem megfelelő étrend, antibiotikumos kezelés, különböző toxinok, bakteriális-, vírusos-, gombás- vagy protozoá-fertőzések , emésztési zavarok stb.) csökkenhet, és a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A piszkos és/vagy fertőzött zöldfélék (pl. a felületesen megmosott saláta), a fertőzött vagy poshadt víz, a romlott/penészes eleségek fogyasztása során kórokozók jutnak a bélcsatornába, ott elszaporodnak, és hasmenést okoznak. Átmenetileg mellőzzük a zöldfélék és gyümölcsök etetését, csak szénát adjunk a tengerimalacnak. Minél hamarabb vigyük orvoshoz, különben gyorsan kiszárad, és elpusztul. Ha a hasmenés antibiotikummal való kezelés során alakult ki, azonnal forduljunk állatorvoshoz, hogy a bél baktériumflórájának visszaállításához szükséges probiotikumos kezelést a tengerimalac megkapja. Antibiotikum adása esetén a probiotikumot mindig 1-2 órával a gyógyszer adagolása után kell alkalmazni. Ebben az időszakban, ha egyedül nem iszik, fecskendővel kell itatnunk. Kis szőlőcukrot is keverhetünk a vízbe. Ha nem eszik, fecskendővel kell etetnünk. A probiotikum (Bio-Lapis, Laktiferm, Probios, Biotics vagy más probiotikumos készítmény) kedvező hatással van a bél mikroflórájára, serkenti az immunrendszert, fokozza a máj és a vesék méregtelenítő hatását, megakadályozza a kóros baktériumok elszaporodását, javítja az ásványok és vitaminok felszívódását. Étvágytalanság, hasmenés, különböző emésztési problémák (hirtelen étrendváltás, nem megfelelő etetés) esetén, stresszhelyzetben (ilyen az idegen környezet, szállítás, hosszan tartó rangsorvita, elválasztás stb.) kúraszerűen adható. Tengerimalacok esetében székrekedéssel ritkán találkozunk. Ha széklete nagyon száraz (gyakran összeragadva, csomókban távozva) vagy egyszerűen nincs széklete, természetes kezeléssel próbáljuk orvosolni. Ilyenkor alma héját, gyermekláncfüvet (ha lehet, levét) adjunk neki, korlátozzuk a szénával való etetést, s ha ez sem segít, kérjük az állatorvos segítségét. Székrekedés, főleg idős hím tengerimalacoknál, a végbél-izomzat gyengülése esetén is bekövetkezhet (lásd itt!). Bejárt területén - a helyiségben vagy a kerti kifutóban - a tengerimalac ne jusson mérgező növényhez (dísz- ill. egyéb ilyen növényhez). A mérgező növényeket az állatok általában kerülik, egyesek azonban - főleg a fiatal, a kíváncsi állatok - késztetést érezhetnek arra, hogy megkóstolják, rágják. Rendkívül veszélyesek a mérgező növényvédős zöldségek, gyümölcsök is, az ilyen, egészségügyi határértéknél több vegyszert tartalmazó növények fogyasztása a tengerimalac számára végzetes lehet. Nagyon fontos tehát, hogy állataink ne jussanak semmi mérgezőhöz, és ne kapjanak túl gyakran és/vagy nagyobb adagot egy adott zöldféléből, gyümölcsből. Ha valamilyen baleset folytán mégis bekövetkezne mérgezés, azonnal forduljunk orvoshoz. A mérgezés tünetei: remegés, megváltozott (túl szapora vagy túl gyenge) légzés, esetleg nyáladzás, izomrángás, gyenge vagy szapora pulzus, görcsök, majd bénulásos tünetek. Szájon keresztül végbemenő, organikus eredetű mérgezés esetén az idejében beadott széntabletta (Carbo activatus tabletta) életet menthet, aktív felületével a bélcsatornába került méreg-anyagokat megköti és így hatástalanítja azokat. 100 mg orvosi szenet vízzel felengedünk, és a metszőfogakat - az elől elhelyezkedő fogakat - oldalról gyengéden szétnyitva, fecskendővel beadjuk, utána a kisállatot meleg helyre tesszük és sok szénával, friss vízzel ellátjuk. Kb. félórával-egy órával később, szintén fecskendővel, a tengerimalacnak 2 ml parafin olajat adunk, hogy a megkötött méreg kiürülhessen szervezetéből. A tengerimalac biológiai sajátosságai olyanok, hogy képtelen hányni, ezért hányást kiváltó gyógyszert neki sose adjunk. A meghűlés tünetei: a szem váladékának szaporodása s ennek szem körüli megjelenése kéreg formájában, gyakori tüsszentés, orrváladék szaporodása, az orr nyálkahártyájának duzzadása, nehéz, sípoló légzés, légcsohurut. Könnyen összetéveszthető az allergiával, melynek tünetei hasonlók. Azonnal forduljunk orvoshoz! Az alapos kivizsgálás feltétlenül szükséges, egyedül az orvos állapíthatja meg, hogy e tüneteket légúti fertőzés okozza, vagy allergia áll fenn. Allergiás megbetegedés tengerimalacoknál nagyon ritkán fordul elő! Meghűlés esetén a tengerimalac állapota gyorsan (!) romlik, és a betegség végzetessé válhat a számára. Egyes esetekben a hirtelen halál beállhat anélkül, hogy a betegséget előzmények, tünetek jeleznék. A stressz, az egyoldalú/hiányos táplálkozás, a hőmérséklet hirtelen változása, az idejében le nem cserélt alom, a nedves fekvőhely/környezet, a zsúfoltság mind olyan tényezők, melyek a tengerimalac szervezetének ellenállóképességét csökkentik, s a kisállatot a betegségre fogékonnyá teszik. A tengerimalacnál fellépő légzési zavarokat legtöbbször baktériumok okozzák (leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae és Bordetella bronchiseptica törzsek). Megtörténhet az is, hogy a szimptómák kezelés hatására megszűnnek, de a tüneteket okozó baktériumok továbbra is jelen vannak. A B. bronchiseptica kórokozó egyes fajoknál** tünetmentesen is jelen lehet, esetleg enyhe klinikai tünetekkel jár. ** A nyúl és a patkány e baktérium potenciális hordozója lehet. Ha ilyen állataink vannak, ezeket nem tanácsos a tengerimalacok közvetlen (!) közelébe vinni, ketrecüket a tengerimalacok ketrecének közvetlen közelébe helyezni, mert egy lehetséges fertőzés a tengerimalacra (!) nézve végzetes lehet (a kórokozó tüdőgyulladást vagy egyéb szövődményeket - pl. középfülgyulladást - okozhat, vemhes nőstényeknél koraszülést, vetélést idézhet elő, gyengébb kölyköknél pedig különösen veszélyesnek bizonyulhat). Ha betegek vagyunk, a kisállattal való kontaktust csökkentsük minimálisra, és etetés előtt mossunk kezet. Allergiát s a vele járó gyakori tüsszentést, orrváladék-szaporodást leggyakrabban az aromás vagy magas gyantatartalmú forgács okozza. Poros széna, egyes tengerimalacoknál bizonyos szénafajta si előidézheti, ilyenkor cseréljük le a szénát egy másikra, vagy válasszunk egy másik fajtát/keveréket. Egyes esetekben, ha a ketrecben olyan anyagok, kellékek találhatók, melyek mosószertől, öblítőszertől illatosak, a nyálkahártyát, szemet, bőrt ez is irritálhatja, ezért ilyen anyagot, kelléket csak úgy tegyünk a ketrecébe, ha mosás után tiszta vízzel alaposan átöblítettük. Fülgyulladásnál a tengerimalac kissé oldalra hajtja fejét, nehezebben jár-kel. A fülgyulladás igen fájdalmas és veszélyes (!) a tengerimalac számára, ezért orvosi kezelésre szorul. Ilyen esetben hatásosnak bizonyulhat a fülbe csepegtetett Tresaderm. Hallójárat gyulladást egyes esetekben fülatkák is okozhatnak. A tengerimalac nehezen viseli el a magas környezeti hőmérsékletet. Ha nyáron kerti kifutóba helyezzük, ügyeljünk arra, hogy lakhelye mindig árnyékban legyen, különben a tűző napon hőgutát kaphat. Forró nyári napokon helyezzük minél hűvösebb helyre (pl. lakásba). Ha a helyiség hőmérséklete magas, felváltva 2-2 darab, vízzel félig megtöltött, s mélyhűtőben lefagyasztott műanyagpalackot tegyünk a ketrece fölé, ez valamennire hűti a környezetet. A hőgutát (a test túlhevülését) bizonyos szimptómák előzik meg: a tengerimalac nyugtalan, le-föl járkál, hűvösebb helyet keresve minduntalan hasra fekszik, rendkívül izgatott, majd súlyosabb esetekben járása ingadozóvá válik, képtelen felemelkedni, légzése szaporább és felületesebb lesz, érverése alig érezhető. Ha ezek a tünetek bekövetkeznek, azonnal segítenünk kell rajta, különben elpusztul. Hogy testét lehűtsük, a tengerimalacot tegyük egy hideg vízbe mártott, kicsavart törülközőbe, vagy kezünket vízbe mártva nedvesítsük át a szőrét, s legyen olyan helyen, ahol jár a levegő (pl. kissé távolabb a ventillátortól). Ugyanakkor szervezetét rehidratálnunk kell, vagyis gondoskodnunk kell folyadékveszteségének pótlásáról is. Súlyosabb esetben orvoshoz kell vinnünk. Az egészséges tengerimalac vizelete kissé tejszerű. Ha ennek fehér lerakódása száradás után túl hangsúlyozott (tesztelhetjük kartonpapíron), veseprobléma jele lehet. A lucerna sok kalciumot tartalmaz, ezért az egészséges tengerimalacnak ritkábban adunk. A kissé rózsaszínű vagy véres vizelet (előfordul, hogy a tengerimalac vizelés közben felsír) vesekövek jelenlétének, húgyhólyaggyulladásnak (felfázás, fertőzés), gyakran akár szívműködési problémáknak a tünete. Szívműködési problémák akkor jelentkeznek, ha a beteg vese ellenállást fejt ki a vérárammal szemben, s így a szív fokozott munkát végez, hogy a beteg vesén áthajtsa a véráramot (szívizomtúltengés, szívtágulás). Vesekövek képződése genetikai tényezők eredménye is lehet. A petrezselyem zöldje, a kukorica zsenge bibeszálai (kukoricabajusz) kitűnő vizelethajtók. Ha tehetjük, időnként áfonyalevet is adhatunk, vagy tőzegáfonya-koncentrátumot (amerikai tőzegáfonya - Vaccinium macrocarpon) tartalmazó kapszulás kezelést alkalmazhatunk. Húgyhólyaggyulladás (cystitis) nőstényeknél gyakrabban jelentkezik, mivel húgycsövük jóval rövidebb, mint a hímeké. Ha a nőstény külső nemi szervén (a vulván) gyulladást észlelünk (néha az égő, kellemetlen fájdalom miatt a nemi szervét nyalja), e testrészét körömvirág-olajjal kenjük be. A kenőcs a gyulladást csökkenti, s így a viszketést, fájdalmat enyhíti. Egyes növények (pl. a cékla) megfestik a tengerimalac vizeletét és a vérvizelés látszatát keltik. Ritkán a tengerimalac bejárt területén vizelet vöröses színű nyomai fedezhetők fel anélkül, hogy beteg volna (inkább kölyköknél fordulhat elő). Ha vizelete nagy töménységben tartalmaz sókat, a szervezetből távozó felesleges sók kicsapódnak és az almon nyomot hagynak. Az átmeneti agyi vérkeringési zavart nevezzük szélütésnek. Agyi infarktus tengerimalacnál ritkán fordul elő. A tengerimalac szédül, elveszti egyensúlyát vagy járása rendkívül bizonytalanná válik, féloldali végtaggyengeség jelentkezik nála, feje lehanyatlik, majd feje és törzse akár 45o-os szögben elferdülhet, s e ferde fej- és testtartás egyeseknél akár napokig-hetekig megmaradhat. A szélütés pillanatában a szemgolyója gyorsan, önkéntelenül ide-oda mozog, szíve nagyon gyorsan ver. A legtöbb esetben, ha nem ismétlődik meg, a gyógyulási esély az olyan egyéneknél biztató, amelyeket - megfelelő körülmények között - hagyják, hogy magától stabilizálódjon. Nagyon fontos, hogy néhány órára csendes, nyugodt környezetbe tegyük őt úgy, hogy megfigyelés alatt tarthassuk anélkül, hogy közben zavarnánk vagy felvennénk. A ketrecbe tegyünk melléje egy nagyobb halom szénát, majd később, ha már érdeklődő, gondoskodjunk folyadékpótlásáról is, de előbb bizonyosodjunk meg arról, hogy nyelni tud, különben megfulladhat. Ha nem iszik, a bőr alá kell neki infúziót adni, ezzel megelőzzük kiszáradását. Kérjük ebben az orvos segítségét. Később, ha már állapota lehetővé teszi, itathatjuk. A szélütés fellépésének esélyét növelő tényezők: a nem megfelelő táplákozás, az elhízás, a szűk élettér, ingerszegény környezet, mozgáshiány, magány (!), egyebek. Ha az egyik testfélen vagy a végtagok valamelyikén a bénulás továbbra is fennáll, a mozgáskoordináció javítása érdekében hidroterápiát alkalmazhatunk. A mosdókagylót vagy lavórt töltsük meg meleg vízzel, majd nagyon óvatosan, testét a karunkra helyezve és fejét a tenyerünkkel megtartva a tengerimalacot lassan vigyük a víz fölé úgy, hogy közben állandóan (!) beszélünk hozzá, hogy biztonságban érezze magát, ne ijedjen meg, ne féljen. Fokozatosan, lassan merítsük a vízbe, és figyeljük, hogyan reagál rá. Ha nem stresszeli, tartsuk továbbra is a vízben, s közben bátorítsuk arra, hogy testével, végtagjaival mozgásokat végezzen. A testsúlya a vízben csökken és így a vízben lebegtetve a gerinc, a csontok, az izületek nincsenek terhelve. Néhány perc múlva vegyük ki, helyezzük egy biztonságos helyre egy törülközőre, s miután szőrét/bőrét alaposan megtörültük, ne hajszárítóval szárítsuk meg, hanem hagyjuk hogy kicsit o maga tisztálkodjon, mozogjon, ezzel is elősegítve a gyógyulást. A helyiség hőmérséklete megfelelő legyen, hogy meg ne fázzon. Ha nem stresszeli, másnap vagy két-három nap után a terápiát megismételhetjük, mindaddig, amíg szükséges. Étrendje legyen változatos, a széna és szpeciális táp mellett kapjon minél több C-vitaminban gazdag élelmet, időnként zellert, zellerlevelet (a vastag szárat dobjuk el), gyermekláncfüvet, céklát is, és alkalmanként csíráztassunk búzát, cserépben vagy ládában növesszünk búzafüvet. Az antioxidáns hatású alfa liponsav jelentősen elősegíti a regenerálódást, áthatol az agy-vér gáton és ott is kifejti hatását. Az antioxidáns készítményt az orvos utasításai szerint adjuk. Ketrecében változtassuk gyakran a kellékeket, hogy ezzel mozgásra, aktivitásra serkentsük. A tengerimalac szervezete, csakúgy, mint az emberé, az emberszabású főemlősöké, a gyümölcsevő denevéré, a füstifecskéé és még néhány énekesmadáré és halfajé, nem képes C-vitamint előállítani, ezt a táplálékkal veheti csak magához. Étvágytalanság, szem- és orrváladékszaporodás, sebek a bőrőn, testsúly csökkenése, hasmenés, izületi fájdalmak, levertség, jelentős szőrhullás C-vitamin hiányát jelzi. Ilyenkor durvább lesz a szőre, fájdalmat érezhet, ha hozzáérünk, felsír, esetleg képtelen saját testsúlyát fenntartani. Azonnal forduljunk orvoshoz, mert C-vitamin-pótlásra van szüksége, a skorbut megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezet! A felépüléshez legalább 7-10 napig tartó kezelés szükséges. A napi adag 30 mg, egyes esetekben akár 50 mg/ttkg is lehet. C-vitaminhiány esetén hatásosabb, ha a napi adagot nem egy alkalommal egyszerre, hanem arányosan elosztva, naponta kétszer vagy akár többször adjuk. A növekedésben lévők, a vemhes és a szoptató nőstények a veszélyeztetettebbek, mivel ezek C-vitamin-szükséglete jóval magasabb. A stressz alatt lévő és fertőző betegségekben szenvedő tengerimalacok szintén több C-vitamint igényelnek. A tengerimalac száján és ajkán seb keletkezik? Legtöbbször savas gyümölcs (pl. alma), zöldség (pl. paradicsom) fogyasztása okozza. Egy időre szüntessük meg ezek adagolását, vagy térjünk át egy édesebb változatra, ez rendszerint megoldja a problémát. Ha továbbra sem gyógyul, a sebet Betadine fertőtlenítővel naponta ecsetelnünk kell, mindezt addig, amíg teljesen (!) be nem gyógyul, különben később kiújulhat. A seb keletkezésének legtöbbször bakteriális, riitkábban gombás fertőzés az oka, a tengerimalac szájával a rácsot, tálat, itatót stb. rágja, s emiatt megsérül, megfertőződik. Szemsérülés szénaszál vagy más ismeretlen tárgy által, vagy verekedés miatt is történhet. Ha szénaszál fúródik a szemébe, sosem szabad kirántani, óvatosan húzzuk ki. Ha erre képtelenek vagyunk, kérjük állatorvos segítségét. A sérülés igen könnyen felfedezhető, akkor is, ha nem látjuk, mi okozza, hiszen ilyenkor a szem tejszerűnek tűnik. A sérülés állatorvos által könnyen kezelhető, ha azonnal kezelést kap. A megfelelő és idejében történő kezelés akár a súlyosabb eseteknél is meglepően jó (!) eredményt hozhat. Kezeletlenül elfertőződik, és a tengerimalac számára végzetessé válhat. Mint más állatfajnál, úgy tengerimalacnál is előfordul, hogy a szemhéj befelé fordul (entropium). Ilyenkor a szemhéj és/vagy a rajta lévő szőrszál a szaruhártyát és a kötőhártyát irritálja, a cornea elfekélyesedhet, emiatt a szem nem átlátszó, hanem fehéres színűnek tűnik, a tengerimalac szeme könnyezik, szervezete így próbál meg védekezni a kellemetlen ingerrel szemben. Legtöbbször genetikai eredetű, némelyik ezzel a problémával születik (ha megtörténik, a fajták közül a Rex, a Teddy és a Texel kölyköknél gyakoribb), s ha természetes úton nem oldódik meg, sebészi beavatkozásra szorul. Az újszülött vagy egészen fiatal kölyök szemhéját gyenge (orvos által ajánlott) szemkenőccsel bekenjük, s úgy masszírozzuk, hogy ezáltal az irritáló szemhéj (és/vagy a szőrszál) a megfelelő pozícióba kerüljön. Naponta 2-3 alkalommal, gyengéd, finom mozdulatokkal kell megtennünk. Ha ez egy idő után sem hozza meg a várva várt eredményt, a tengerimalac sebészi beavatkozásra szorul. Kölyök tengerimalacnál előfordulhat, hogy a szem a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. A szemhéj vöröses színű lesz, ilyenkor az orrváladék szaporodása, fényérzékenység is tünetként jelentkezhet. Az ilyen (enzootikus jellegű) fertőzés csak egy bizonyos területen, csoporton belül jelenik meg, a Chlamydia psittaci kórokozó terjeszti, s inkább csak az 1-3 hetes kölyköket érintheti, ezért „újszülöttek kötőhártyagyulladásának” is nevezik. A kölyök a szülőutakon áthaladva fertőződik, a kórokozó a conjunctiva ill. a nasopharynx nyálkahártyáján telepszik meg. Kivételes esetekben, ha az orrból a légutakra terjed, légúti fertőzést, tüdőgyulladást vagy egyéb szövődményeket eredményezhet. A kölyök legtöbbször spontán módon meggyógyul, erőteljesebb fertőzés esetén azonban ember számára gyártott hagyományos szemcseppel kell kezelnünk. A Chlamydia psittaci a vírusok és baktériumok között átmenetet képező kórokozó. Felnőtt hím és nőstény egyedeknél leginkább a szaporítószerveket támadja, direkt kontaktus által (nyál, széklet, orrváladék által és/vagy nemi úton) terjed, és meddőséget, vetélést is előidézhet. Tengerimalac esetén az emberre nem bizonyult fertőzőnek! A kötőhártyagyulladás a szem fehérjének a gyulladása, rendszerint a szem kissé megnagyobbodik, a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. Különböző baktériumok, por (rossz minoségű alom), vagy egy rosszul sikerült vakarózás stb. okozhatják. A tengerimalacot minél hamarabb (!) orvoshoz kell vinnünk, hogy a megfelelő kezelést megkapja. A könny a szem olajozására való (részben a portól, piszoktól is megtisztítja a szemet). A fölösleges könnyet az ún. könnycsatorna levezeti az orrüregbe. Ha valamilyen ok miatt ez eldugul, a könny kifelé távozik el. A lefolyó könny miatt a szem alatti rész állandóan nedves, a bőr itt vörössé válhat, s e részen akár a szőr is kihullhat. Ha a tengerimalac szeme könnyes, vöröses, tejszerű, kidülledt, vagy sérült, azonnal forduljunk állatorvoshoz, hogy megállapíthassa, mi okozza. Az ilyen szimptómák felső légúti fertőzés, kiszáradás, fogprobléma, cukorbetegség, gombás- vagy egyéb fertőzés, C-vitaminhiány, daganat kísérő tüneteként is jelentkezhetnek. A tengerimalac szeme néha erősen stresszelt állapotban vagy irritáló környezetben (pl. cigarettafüst) is lehet vöröses. A mikroftalmia genetikai rendellenesség, a tengerimalac szeme kicsi, csak egy szeme van vagy egyáltalán nincs szeme, vak. Általában dalmata-dalmata vagy márványos-márványos párosítás következménye, legtöbbször letális vagy ha életben marad, odaadó gondozást igényel. Jellemző még rá a fogrendellenesség (egy vagy több foga hiányzik, vagy nincs foga), és a tápcsatorna bármely szakaszán jelentkező rendellenesség. Dalmatát dalmatával ill. márványost márványoassal soha ne párosítsunk! Vakság nemcsak genetikai rendellenességként jelentkezhet, bekövetkezhet idős korban vagy sérülés miatt is. A vak tengerimalac fajtárs(ak) mellett (!) jó minőségű életet élhet, könnyen adaptálódik vagy egyáltalán nem zavarja e hátrány, mivel a látás náluk nem annyira fontos, egyéb érzékszerveire támaszkodik. A vak tengerimalac, ha különben egészséges, ugyanolyan kedves társállatunk lehet, mint egy látó. A zsírszem (fatty eye, pea eye) egy recesszíven öröklődő genetikai betegség (beltenyészetben gyakrabban jelentkezik), ezért az ilyen tengerimalac szaporításra nem alkalmas. A zsírszemnek különböző formái lehetségesek, általában nem fájdalmas, ha azonban nagyobb kiterjedésű, a malacka látását korlátozhatja. A kezelés sebészi beavatkozás által lehetséges, de a zsírszem enyhébb változatainál nem ajánlott. Szívelégtelenségben szenvedő tengerimalacnál a vízvisszatartás (ödéma) következtében a zsírszem súlyosbodhat, ezért zsírszem esetén szívvizsgálatot érdemes, sőt ajánlott végezni. A folyadék felhalmozódása a szövetekben akár okozója is lehet az ilyen vagy ehhez hasonló tünet kialakulásának, ödéma esetén a néhány hétig alacsony dózisban adagolt, orvos által felírt vizelethajtó (Furosemide, más nevén Lasix) a zsírszemet valamennyire csökkent(het)i, néhány esetben a kezelés során akár jelentősen vissza is húzódhat. Nagyobb, megnövekedett szövetlerakodás esetén a tengerimalac nem tudja behunyni a szemét, nem pisloghat, így a szem nem nedvesedik, emiatt nem is tisztul, s mindez fájdalmat okoz neki. Ebben az esetben, ha a vizelethajtó nem indokolt, sebészi (lézeres) beavatkozásra szorul. Kiállításon a zsírszem kizáró ok! Fontos! Mikor tisztálkodik, a tengerimalac szemében fehér váladék képződik. Ez nem betegség jele, hanem egy természetes folyamat, amelynek nagyon fontos szerepe van, a szem tisztántartása mellett a mosakodásban is segít. A tengerimalac mellső lábaival e váladékot néhányszor a pofáján végigdörgöli, így tisztálkodik hatékonyan. Benedvesítve pofáját, szőrét, nemcsak tisztálkodik, testét is hűti vele, mivel nem tud izzadni. Éppen ezért nagy melegben, nyáron, vagy intenzívebb mozgás után a tengerimalac többet mosakszik. A tengerimalac-fajták legtöbbjére jellemző (genetikai jellegzetesség), hogy füle mögött, viszonylag kis területen (1 - 1, 5 cm) a bőr szőr nélküli (kopasz), esetleg itt-ott néhány szál látható. Ez a terület faggyúmirigyektől mentes, és színes tengerimalacoknál a pigmentáció e helyen sötétebb a test többi részéhez viszonyítva. Ha a bőr egészséges, és semmiféle elváltozás nem észlelhető rajta, a kopaszság e helyen természetes, a szőrhiány ebben az esetben nem élősködők általi fertőzés jele. Vannak tengerimalacok, melyek genetikailag hajlamosak arra, hogy szőrnélküliek (kopaszok) legyenek, s egyes fajtákat, tenyésztés által, egyenesen arra kényszerítettek, hogy kopaszokká váljanak! A farokcsont fölötti mirigy betegsége (ez hímeknél jelentkezik, nőstényeknél nem, vagy csak rendkívül ritkán): a nemileg érett hím farokcsontja fölött egy nagyon kis területen zsírszerű, tapintásra kissé ragacsosnak tűnő váladék észlelhető, ez egy olyan szekrétum, amelyet egy kivezetőcsővel bíró mirigy (supracaudalis mirigy) termel. Ha e zsírszerű váladék a szokásosnál jóval nagyobb területen észlelhető, ez a mirigy ideiglenes zavarára vezethető vissza, túlságosan erősen működik. Ilyenkor e területet érdemes a váladéktól megtisztítani (lemosni), mert nemcsak számunkra lehet kellemetlen (ha a tengerimalacot felvesszük), hanem akár baktériumok, egyéb fertőzések kialakulásának is kedvezhet. A nagyobb területre kiterjedő szekrétumot kenjük be babaolajjal, s ha megpuhult, samponos meleg vízzel mossuk le, majd tiszta meleg vízzel öblítsük le. A meghűlés veszélye miatt a tengerimalac szőrét szárítsuk meg. Nagyon ritkán az is megtörténhet, hogy e kivezetőcső valamilyen ok miatt elzárul, ilyenkor a megrekedt váladék bomlásnak indulhat és gyulladást okozhat. Ez esetben állatorvos által felírt antibiotikumos kenőccsel kell kenegetnünk, s az orvos utasításait követnünk. A tengerimalac hátsó részénél két nyílás van, egyik a végbélnyílás (anus), amely gyűrűs izmokból áll és a bélsár ürítését szabályozza, a másik az ábrán látható végbélzacskó (perianális zacskó). Hímeknél e zacskó mélyén két mirigy található, ezek izgalmi állapotban kellemetlen szagú váladékot termelnek. E nyílás a hímeknél a végbél 95 %-át teszi ki, s izgalmi állapotban kitűrődik (mint a csigánál a kitűrhető szarv), majd visszahúzódva akár idegen tárgyakat (forgácsot, fűszálat, szénaszálat, szőrszálat stb.) is magával ránthat. Az almot gondosan válogassuk meg, sose tegyünk nem megfelelő almot a tengerimalac ketrecébe, mert ezek e kitűrhető zacskóba szorulhatnak, s akár különböző egészségi problémákat is okozhatnak. (Forrás: Cooper, Gale. and Schiller, Alan. L., "Anatomy of the Guinea Pig", Harvard University Press, Cambridge, 1975.) Habár a malac nem kedveli, hímeknél a végbélzacskót időnként ajánlott ellenőrizni, s ha szükségessé válik, egy kis vazelint, babaolajat, vagy egyéb síkosítót használva fültisztító pálcika segítségével kitisztítani. A kölyök tengerimalacok és a nőstények a felnőtt hímnél jóval kisebb végbélzacskóval rendelkeznek. Időnként a hím nemi szervét is vizsgáljuk meg, szőrszál, forgács, egyéb ide is bekerülhet. Ritkán előfordulhat, hogy izgalmi állapotában a tengerimalac hímvesszője a szőrbe beragad és képtelen azt visszahúzni. Ez igen fájdalmas a számára, szerencsétlen esetben akár a vizelet ürítését is gátolhatja, s ha nem segítünk rajta, el is pusztulhat. Ilyen esetben e helyen meleg szappanos vízzel meg kell mosnunk, s az érintett részt körömvirág-olajjal* óvatosan, gyengéden be kell kennünk, fertőzés esetén a tengerimalacot orvoshoz kell vinnünk, hogy antibiotikumos kenőcsőt felírjon. A leellenőrzés kevés időt vesz igénybe, és sok kellemetlenséget előzhetünk meg vele. További információk itt! * A körömvirág - más nevén calendula officinalis - gyógynövény, nagyszámú kórokozóra gyakorolt hatása kísérletileg igazolt. Gennyes bőrgyulladások, sebek kezelésére használják. A szárított virágokat közvetlenül a felhasználás előtt, egy-két óráig meleg helyen tartják, majd étolajjal áztatják (csak annyi olajat használnak, hogy jól átitassák a virágokat), hat óra hosszat állni hagyják, az olajos részt letöltik - esetleg kipréselik -, és 5-10-szer annyi, zsírtartalmú kenőccsel összekeverik (forrás: Rácz G.; Rácz-Kotilla E.; Laza A. (1984): Gyógynövényismeret). A tengerimalac azon szokása, hogy megeszi bélsarának egy részét, az ún. cökotrófot (a már egyszer megemésztett táplálékot, a vakbélből kikerülő puha székletet), természetes és helyénvaló, mert koprofág állat, mint a nyúl. Sose gátoljuk meg ebben, mert e puha széklet, mely tehát az első emésztés terméke, B-komplex vitaminokban, fehérjében, aminosavakban, mikroelemekben gazdag. A bél baktériumflórája által termelődik a vékony- és a vastagbél határán levő hatalmas vakbélben (cökumban). Az egészen kicsi kölykök kezdetben anyjuk puha bélsarát fogyasztják, ez normál bélflórájuk kialakulását segíti elő. Egyes tengerimalacok felnőtt korban akár társuk bélsarából is esznek (!), ez főleg akkor hasznos, ha bélflórájuk egyensúlya emésztési vagy egyéb problémák miatt felborul. Egyes vemhes és túlsúlyos malacok puha bélsarukat az alom tetejéről vagy a padlózatról szedik fel, ha állapotuk miatt nem tudnak maguk alá nyúlni, hogy közvetlenül a végbelükből egyék vissza. A cökotrófnak nagyon fontos szerepe van az emésztésben, a tengerimalac egészségének megőrzésében. Egy egészséges tengerimalac naponta 150-200 alkalommal is maga alá nyúl, hogy bélsarát elfogyassza. Idős hím malacnál előfordulhat (kölyöknél és nősténynél nagyon ritkán, mert ezeknél a végbélzacskó jóval kisebb), hogy a végbélnyílás izma nem működik megfelelően, s így a közönséges, végleges ürülék/bogyó és a cökotróf (a puha bélsár) a végbélben marad, vagy a végbélzacskóba szorul, itt bennreked. Ha nem segítünk rajta, előbb-utóbb elpusztul, mert az elzáródás gátolja a normális emésztési folyamatokat, ugyanakkor a tengerimalac már nem képes elfogyasztani az első emésztésből származó, B-vitaminokban (főleg B12 vitaminban) és aminosavakban, mikroelemekben gazdag székletet sem. Ha ez a(z) (angol nyelven impaction néven ismert) betegség beáll, a következőket valószínüleg minden nap el kell végeznünk: a tengerimalacot fektessük a hátára, a végbélnyílásába nyomjunk egy kevés (!) síkosítót, pl. babaolajat, majd két ujjal a végbélnyílást fogjuk közre és a végbélzacskót szétnyitva ill. enyhén kitűrve annak tartalmát nyomjuk ki, vagy ha kicsit mélyebben van, fültisztító pálcika segítségével, a pálcika végét bentről kifelé mozgatva, tisztítsuk ki. Nagyon óvatosan kell megtennünk, mert e részen a bőr rendkívül érzékeny. Mivel a cökotróf az emésztésben fontos szerepet tölt be, jó, ha a tengerimalac fogyaszt belőle. A végleges ürülék kemény és kissé száraz. A cökotróf lágy, selymes tapintású, védő nyálkaburokkal körbevett, fényes csillogású bélsár. Ezt tartsuk az orra alá, és hagyjuk, hogy egy kis ideig szagolgassa, mert a benne lévő baktériumok feromonjai a cökotróf felvételére ingerlik. Ha mégsem eszi, és lehetőségünk van társa bélsarával megkínálni, tegyük meg! Ha nem fogyasztja, akkor szükségessé válik a B-komplex napi adagolása: naponta 25 mg B-komplex vitamint vízben feloldunk, majd fecskendőből megitatjuk. Az ilyen tengerimalacnak a tartóban felelhető széna mellett naponta egyszer a ketrecébe is tegyünk egy marék nagyon jó minőségu szénát, és ösztönözzük arra is, hogy minél többet mozogjon. Egy fiatal, nagyon aktív fajtárs és egy tágas ketrec, melyben gyakran átrendezzük, cseréljük a kellékeket, serkentőleg fog hatni rá. A hím malacot érdemes úgy felemelnünk, hogy egyik kezünkkel a hátsó fele alá nyúlunk, és tenyerünkben egy kis ideig fenntartjuk, mert így egy esetleges elzáródás könnyebben felfedezhető - ilyenkor e helyen általában egy szokatlan keményedés érezhető. Ellenőrizzük le: a végbélnyílásánál kissé széthúzva a bőrt a végbélzacskó belsejébe tekinthetünk, normál körülmények között ebben egy fehéres váladék (secum) látható. Ha e helyen sötét csomósodást észlelünk, a tengerimalac segítségre szorul. A vemhességi toxikózis leginkább az elhízott, keveset mozgó nőstényeknél jelentkezik, főleg a forró, nyári hónapokban, és az első ill. második vemhességnél gyakrabban tapasztalható (leginkább a másodiknál). Legtöbbször a vemhesség utolsó heteiben, vagy a szülés utáni 7.-10. napon észlelhető, a tengerimalac csak gubbaszt, nem eszik, nem iszik, szervezetében elszaporodnak a ketontestek, lehelete és vizelete acetonszagú. Számos, eddig kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat e betegség kialakulásához. Bizonyos, hogy az elhízás, a stressz (!), a tengerimalac tartózkodási helyének magas hőmérséklete, az étvágytalanság, a mozgáshiány, a víz- és élelemadag korlátozása, a nem megfelelő étrend, a túl nagy számú (!), gyakori fialás jelentősen elősegítik a vemhességi toxikózis kialakulását. Kevés sikerrel gyógyítható, éppen ezért az egyetlen, legjobb megoldás a megelőzés. Mivel a vemhességi toxikózis a forró nyári hónapokban gyakrabban volt tapasztalható, a fedeztetést érdemes úgy beütemezni, hogy a júliusi-augusztusi hónapokban a nőstény ne legyen vemhes. A vemhességi toxikózis egy másik formája a pre-eklampszia, görcsrohamokkal járó toxikózis, az anyaméh érhálózatában a vérkeringés nem megfelelő, ez méhlepényvérzést, üszkösödést okoz. A tünetek itt is hasonlók (étvágytalanság, ketózis). Szoptató nőstényeknél (ritkán) előfordulhat, hogy a tej a csatornácskákban elzáródik, ilyenkor a nőstény emlőjét gyengén sós, meleg vízzel, felváltva kamillateával is, mossuk meg. Emlőgyulladás esetén állatorvosi vizsgálat ajánlott: az emlő körüli gyenge masszázs, a sárgás színű tej kiürítése, az emlőbimbó lemosása segíthet. Ha a nőstény lázas vagy étvágytalan, állatorvos által felírt antibiotikumos kezelés szükséges. Ilyen esetekben a Baytril gyógyszer jó megoldásnak bizonyult. Ha a nőstény tengerimalac csípő felöli részének egyik vagy mindkét oldalán jelentős szőrhullás, kopaszodás észlelhető, orvosi kivizsgálásra szorul. Ezen a részen a ritkább szőrzet vagy szőr nélküli terület petefészekciszta keletkezését jelezheti, mely leginkább az idős nőstényeket érinti. Ha ennek jelenléte bebizonyosodik, sebészi beavatkozásra szorul (petefészek és anyaméh eltávolítása). Az olyan legyengült vagy túl idős nőstényt, amely az altatással, sebészi beavatkozással járó veszélyek miatt nem műthető, hormonkezeléssel (HCG - human chorionic gonadotropin) kezelhető. A betegség kivizsgálására, habár költségesebb, az ultrahang a röntgensugárral szemben mindig megbízhatóbb. További lehetséges tünetek: ösztrusz idején túlzott aktivitás (mely gyakran a társ(s)(akk)al szembeni szexuálisan agresszív magatartásban nyilvánul meg), kissé megnagyobbodott és enyhén kérgesedő emlőbimbók, kétoldalt a hasnál enyhén vagy erőteljesen kikerekedő formák, etetésnél válogatós, finnyáskodó magatartás. Jelentős szőrhullás idősebb nostényeknél egyéb hormonzavarok miatt is jelentkezhet. A hormontermelő szervek megbetegedései miatt fellépő szőr- és bőrelváltozásokról elmondható, hogy bizonyos testrészeken jelennek meg, általában szimmetrikusak, és nem viszketnek. Nielsen T.D., Holt S., Ruelokke M.L. és McEvoy F.J. kutatók a tengerimalacoknál kialakuló petefészekcisztát vizsgálták. Kutatásuk célja volt, hogy megállapítsák, a kor és a reproduktív státus milyen arányban befolyásolja a petefészekciszta kialakulását, ill. annak méretét. A kutatás 43 tengerimalacra terjedt ki. Ezeket koruk és reproduktív státusuk alapján 6 kategoriába osztották: - korosztály szerint három kategória - a.) egyévesnél fiatalabb egyének, b.) egy és két éves kor közöttiek, ill. c.) 2 éves kort meghaladottak. Mindhárom korcsoportot további két kategóriára osztották: 1.) olyan nőstények, melyeknek egy vagy több vemhessége volt; 2.) és olyanok, melyeket sosem pároztattak. Mindegyik kisállatot klinikailag megvizsgálták, s ugyanakkor ultrahang diagnosztikát is alkalmaztak. A reproduktivitás-történet és a petefészekciszta predominancia, valamint a predominancia, a ciszta mérete és az életkor lehetséges relációinak elemzése lineáris regressziót alkalmazva történt (a vizsgálat egy ún. Mantel-Haenzel analízis alapján készült). A 43 nőstény közül kettőnél (vagyis 4,7%-uknál) szimmetrikus kopaszodás volt észlelhető. A reproduktivitás-történet és petefészekciszta predominancia között statisztikailag jelentős összefüggés a fennmaradó 95%-nál nem (!) volt tapasztalható. Statisztikailag jelentős (!) korrelációt a petefészekciszta mérete és az életkor (P < 0,01), valamint a petefészekciszta predominancia és az életkor között (P < 0,02) találtak (forrás: The Journal of Small Animal Practice, 30 June 2003). Átmeneti kopaszodás a test egyes részein létrejöhet vemhes vagy szoptató nostényeknél is. Ennek oka lehet hormonzavar, gyakori fedeztetés (ha ugyanaz a nostény túl gyakran fial), a magzat méhen belüli gyors fejlődése, genetikai tényezők, hibás táplálkozás, mellékvesék megbetegedései stb. A mellékvesék a többi belső elválasztású miriggyel bonyolult kölcsönhatási viszonyban állnak. Megnövekedett mellékvesék esetén (Cushing-kór) a betegség ultrahang által megállapítható - egy felnőtt tengerimalac egészséges mellékveséi általában kb. 3-4 mm nagyságúak, a megfelelő összehasonlítás végett hasonló súlyú, korú és nemű állatok mellékveséinek ultrahang segítségével való összehasonlítása ajánlott. A vadonban a nőstény tengerimalacok a szoptatás időszakában néha pici darabon tépdesik a saját szőrüket, ezzel bélelve ki fészküket. Ez az ősi szokás egyes utódokban is fennmaradt. Néha, szoptatás közben akár maguk a kölykök is megtépdeshetik anyjuk szőrét. Figyelem! A szokásosnál gyakoribb vakarózás és jelentős szőrhullás, hámpikkely-képződés, savókilépés, pörk, kopaszodás különböző betegségek tünete lehet. Állatorvossal vizsgáltassuk ki, hogy a tengerimalac megfelelő kezelésben részesüljön. Az élősködők általi fertőzésekről itt olvashatsz. Az emésztőrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a naponta adagolt friss széna! Ha tengerimalacunk a társa vagy akár a saját szőrét rágja, lehet, hogy étrendje rostos anyagokban (cellulózban) szegény. A szőrrágás gyakran unalom vagy rossz szokás következménye is lehet, társas állatoknál a rangsorban magasabb hatalmi helyzetet betöltő egyén a tettes. Az élettér gazdagítása (nagyobb ketrec, aktivitásra serkentő kellékek, vizuális korlátok, időnként elrejtett finom falatok stb.), és - nagyon fontos - a rostokban gazdag étrend megszüntetheti e viselkedést. Ha mégsem, egyes esetekben a 30 napig adott Béres csepp és Cebion csepp segíthet, mivel ártani semmiképp sem árt, érdemes próbálkozni. Naponta egyszer egy-két csepp Bérest és egy-két csepp Cebiont a szájába csepegtetünk vagy kiskanállal adjuk, és rögtön utána valami kedvenc falattal megkínáljuk, hogy biztos lenyelje. Ha ez sem szünteti meg e hajlamot, és viselkedése zavar (pl. kiállításra készülő állat szőrét rágja meg), a szőrrágó „művészt” ajánlott egy ídőre ráccsal elkülöníteni vagy külön ketrecbe, de mindenképpen társa(i) mellé tenni. Szociális állat, igényli a fajtárs(ak) közelségét. Tengerimalacnál daganattal igen ritkán találkozunk, beltényeszetben gyakoribb. Inkább a három éven felülieknél alakulhat ki, s legtöbbször jóindulatú (benignus). Leggyakrabban a bőrszöveteken (ritkábban a légzőszerveken) fordul elő, s általában helyben marad, vagyis nem terjeszkedik a szomszédos szövetekbe. Mivel nem rombol, a jóindulatú kóros szövetképlet a tengerimalac életét nem veszélyezteti, ezért idősebb tengerimalacoknál az altatással járó veszélyek miatt az ilyen típusú daganat sebészi eltávolítása nem szükségszerű. Daganat még kialakulhat az emlőn, a szaporítószerveken, mirigyeken (pl. adenokarcinóma, adenofibróma), s rendkívül ritkán a vér- és nyirokképző rendszerben (leukémia, más néven fehérvérűség) stb. Azon faggyúmirigyek, melyek a szőrszálakkal összeköttetésben vannak, a szőrtüszőbe nyílnak. Sejtjei olajszerű váladékot termelnek. Ha e váladék útja valamilyen ok miatt elzárul, daganat keletkezik. E zsírdaganat a test bármely részén megjelenhet (néha akár 2-3 is), gyakrabban a test oldalán és a has tájékán. Könnyen kitapintható. Általában borsószemnyi nagyságú és a mélyebb szövetektől - izomzattól, csonttól - elkülönül, ezektől élesen elhatárolódik. A daganat fejlődését nyomon kell követnünk. Ha nem növekszik (egy hét után sem nagyobb), nem jelent veszélyt, enyhe növekedés esetén azonban káros lehet a környező szövet-elemekre. Forduljunk orvoshoz, a zsírdaganat könnyen eltávolítható/kihámozható. Ha felfakad, a helyet azonnal fertőtleníteni kell, különben gennykeltő baktériumok által megfertőződhet és tályog keletkezhet. Nyirokmirigygyulladás a nyirokmirigyek fertőzés okozta lobos megbetegedése. A tengerimalacnál általában egy durvább ill. szúrós élelem, pl. szénaszál, vagy a bőrön áthatoló, s a mirigyeket érintő, egy másik malac által előidézett harapás okozhatja. A szájüreg falán, harapás esetén a bőrön áthatolva a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladását okozza. A gennyokozó baktériumokkal való fertőzés miatt az alsó állkapocs környékén, a nyak tájékán tályog keletkezik. Néha felszakad, és sárgás-fehéres váladék folyik ki belőle. Ha ilyen gyulladást észlelünk, forduljunk állatorvoshoz, hogy a tengerimalac a megfelelő kezelést megkapja. Ha nem szakad fel, az orvosnak kell megnyitnia, s szabályos időközönként megtisztítania, míg a benne termelődő genny meg nem szűnik. A higiéniai szabályoknak megfelelően kell eljárni, szükség esetén antibiotikumos kezelést alkalmazni. Súlyosabb esetekben a tengerimalac sebészi beavatkozásra, és intenzív antibiotikumos kezelésre szorul. Tudnunk kell, hogy a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladása összetéveszthető a daganattal, mivel gyakran igen hasonlók. A tengerimalac lába rendkívül érzékeny, nagyon könnyen megsérülhet, ha nem sima felületen tartjuk. Sosem szabad dróthálós- vagy rácsos aljú ketrecbe helyezni, mert az ilyen aljzat miatt talppárnagyulladás vagy talpfertőzés léphet fel. Ez a betegség a tengerimalac számára rendkívül fájdalmas. A piszkos, nedves aljzat, a szétkent ürülék akár sima felületen is okozhat különböző fertőzéseket. A magasabb környezeti hőmérsékleten tartott túlsúlyos, vagy keveset mozgó tengerimalacok a legkiszolgáltatottabbak, ezek közül is a vékonyabb talpbőrrel rendelkező egyének, s leginkább az elülső lábaknál (egyiknél vagy mindkettőnél) fordul elő. A baktériumok a sérült bőrön át bejutnak a szervezetbe, a tengerimalac talpa megdagad, esetleg vérzik, elfekélyesedik, vagy kéreg képződik rajta, egyre nehezebben közlekedik, sántít, étvágytalanná válik. Kezelés nélkül e betegség legtöbbször halálhoz vezet, ugyanis a fertőzés mélyen a szövetekbe hatolhat, s akár a csontokba (csontvelőbe) juthat. A higiéniai szabályoknak megfelelően járunk el, a talpon a gyulladás helyét fertőtlenítenünk kell, orvos által előírt antibiotikumos kenőccsel kell bekennünk és szükség esetén kötöznünk. Súlyosabb esetekben a sebet, naponta többször is, kis ideig 2%-os klórhexidin-glukonátban, majd néhány órával később szintén kis ideig vízzel hígított Betadine oldatban áztassuk (a hígítást minden alkalommal a felhasználás előtt frissen készítsük el!), és a tengerimalacnak orvos által felírt Baytril (Enrofloxacin) antibiotikumot adjunk. Az antibiotikumos kezelést mindaddig alkalmazni kell, amíg a fertőzés meg nem szűnik, vagy az elfekélyesedett seb be nem gyógyul. Néha akár 2 hetet is eltarthat. Az ilyen fertőzés gyakori, legtöbbször elkerülhetetlen következménye az izületi gyulladás (arthritis). A legfontosabb a megelőzés: sima padlózat, tiszta alom, megfelelő étrend, tágas ketrec, mozgás stb. Nedves, piszkos helyen akár gombás fertőzés is felléphet, ezért a megfelelő kezelést az állatorvos határozhatja meg. Egyes tengerimalacoknál a lábak talppárnái mögött - leginkább az elülső lábakon - megkeményedett, vagy akár sarkantyúszerű bőrkeményedés jöhet létre. E keményedés kellő óvatossággal körömcsipesz segítségével eltávolítható. Ügyelnünk kell arra, hogy ne vágjunk mélyen bele, s utána a helyet mindenképpen fertőtlenítsük le Betadine oldattal. Ilyenkor különösen fontos a tiszta alom és a megfelelő környezet, mindez a fertőzésveszély (talppárnagyulladás) elkerülése végett.